Ha van farbája, vegye elő!

Természetes dolog az ügyfél casting, az „Adótanácsadó Válogató Show”.

A Kedves Ügyfél bajban van és a legjobb tanácsadót szeretné, a legjobb áron, bár néha igen mulatságos is tud lenni egy ilyen vizsgáztatással is felérő kérdezz-felelek kvízjáték.

„Doktor úr, egy fél óra is elég, csak ismertetni szeretnék egy adóügyet, de ez csak egy fél megkezdett óra, sőt legyen grátisz, mert csak ismerkedünk” – rendben mondom, de az első óra után is még csak ott tartunk, neki mondták, hogy így kell csinálni és ő úgy csinálná, viszont a könyvelő volt pontgyűjtő előadáson és ott azt hallotta, de mit gondolok, jól csinálja és mi az, amit másképpen csinálnék én, de térjek ki azokra az adójogi kifejezésekre is, amit az előbb a papírjából olvasott fel – „Nem, nincs adóvizsgálat folyamatban drága védő úr, mondtam már, csak úgy érdeklődöm általánosságban, mert szoktam olvasgatni az eljárási szabályokat.” Ahogy az minden családban megtörténik a vasárnapi ebédet követő sziesztázáskor…

Nyilvánvaló, hogy vizsgálat van folyamatban, esetleg már jegyzőkönyvet is kapott és észrevételt kellene írni rá, talán megérkezett az I. fokú határozat nagyon csúnya számokkal, de máshol már járt, ott mondtak valami árat, néhány szakkifejezést és most házal tovább, hátha lesz valaki, aki azt mondja, amit hallani akar.

„De, hát máshol meg azt mondták drága ügyvivő úr, írjam meg magam az észrevételt, úgysem fontos, majd a fellebbezés, az az igazi jogorvoslat. Jó-jó tudom, januártól változott valami szabály és nem lehet az észrevétel után bizonyítási indítványt tenni, de azt tanácsolták, majd a keresetlevélben azt állítjuk, most kerültek elő ezek a bizonyítékok, jól felsoroljuk az adóhatóság hibáit és bíró sírva fog velünk kezet, ezért már az első tárgyaláson megnyerjük.”

Mit is mondhatnék ezekre a bölcs gondolatokra?

„Ja, ha máshol ezt mondták, akkor oda kell menni. De mielőtt elindul, igya meg nyugodtan a kávéját. Sőt, Mónika drága, kérem hozzon a 2014-es „Szatmári Szilvából” is. Értem, hogy nem iszik Ön, de ha meghallgat, utána fog. No, akkor nézzük meg egy kicsit ezt a jogorvoslati kérdést.

Szóval a jogorvoslat olyan, mint a kétszemélyes csülök tál, juhtúrós sztrapacskával. Örülünk neki és boldogan ízlelgetjük minden porcikáját, mert a jogorvoslat lehetősége nagyon jó dolog, maximálisan ki kell használni. Azaz az észrevételt úgy kell megírni, mintha egy keresetlevelet írnánk meg. Nem azért, mert már a jegyzőkönyvi szakaszban is a perre készülünk, hanem így megvan a lehetősége annak, hogy mielőtt a döntést hozó szerv felterjesztené a jogorvoslati anyagunkat elbírálásra, saját hatáskörben változtat a döntésén.

Mennyi az esély? 50%. Vagy igen, vagy nem, de ha nincsenek szakmai érveink, akkor kisebb az esély. A felettes szerv ugyanis nem fogja pótolni az eljáró hatóság ellenőrzési cselekményeit, de helyettünk sem fog érdemi jogorvoslatot előterjeszteni, hanem mindig azt vizsgálja, az adózó élt-e a jogorvoslat adta lehetőséggel és azt hogyan bírálta el az ellenőrzést lefolytató adóhatóság.

A perben sem lesz másképpen. A bíróra ráömlik egy csomó irat, amiből megpróbálja majd az adótényállást kibogarászni, aztán rájön arra, mindezt megúszhatta volna, ha az adózó előterjeszti a bizonyítékait a vizsgálat során, és meg fogja kérdezni, ha a jogorvoslat színtere a közigazgatási eljárás, akkor az adózó miért nem azon a fórumon terjeszti elő a bizonyítékait.

Az észrevétel, annak ellenére, hogy nem fellebbezésnek hívják, stratégiai jelentőségű. Ha a rendelkezésre álló 30 nap alatt nem készül el, a mulasztás kimagyarázására már nem lesz lehetőség. Lehet, hogy évekig fogunk vitatkozni az ügyről, de ez a 30 nap a meghatározó, nem lehet majd olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a társaságnak már az adóhatósági határozat meghozatala előtt tudomása volt (vagy előkerült virágtartó állvány egyik lába alól), azt azonban nem terjesztette elő.

Értem, hogy a jegyzőkönyvben nem voltak konkrét számok a bírságról, meg a pótlékról, ezért megvárta a határozatot, hogy mennyit kell fizetni, de ha azért nem teszünk észrevételt, mert nem tudjuk a megállapítást megtámadni, a büntetést nem lehet önállóan megtámadni. Hiába írjuk le, hogy az adóhatóság megsértette a mérlegelés elvét, ha nincs mit mérlegelnie, mert nem írtunk le semmit.

Nem, ne egyszerre hajtsa fel a pálinkát az ég szerelmére, lassan engedje be a szervezetbe!

Figyeljen! A 30 nap hosszú idő, az elegendő arra, hogy a könyvelővel kézen fogva össze lehessen rakni egy olyan anyagot, amibe benne van a revízió megállapításait tételesen cáfoló anyag (mit mond a revízió, mit mondunk mi, van-e a kettő között eltérés; ha igen, akkor mely jogszabályhely támasztja alá az igazunkat stb.), ha van, akkor emlékezzünk meg esetleges eljárási hibákról is, aztán keressünk olyan adóhatósági állásfoglalást, ami mellettünk szól (tudom, hogy nem kötelező érvényű, de meg kell indokolniuk, miért nem veszik figyelembe); nézzük meg, van-e hazai vagy uniós bírósági gyakorlat (értem én – várjon, töltök még, ugye mondtam, hogy szeretni fogja a szilvát -, hogy hazánkban nincs esetjog, de a közigazgatás az egyik szemét mindig rajta tartja a bírósági ítéleteken, mert ha sokszor visszautasítják a döntésüket, akkor változtatnak a gyakorlaton) és ha mindezt ügyesen összerakjuk úgy, hogy kiütközzenek a fel nem tárt tényállási részek, az esetleges téves következtetések, akkor nagyobb az esélyünk, hogy a revízió megérti, nem vagyunk adóelkerülő bitangok.

Persze, ha olyan új tény vagy bizonyíték merül fel, ami a határozat meghozatalakor nem volt ismert, vagy nem állt rendelkezésre (pl. az ellenőrzés során nem leltek egy üzleti partnert, de később előkerült és tud nyilatkozatot tenni), akkor az továbbra is felhasználható bizonyítékként, de ennek az lesz az első eleme, hogy be kell tudni bizonyítanunk, mikortól áll rendelkezésre az új tény.

Miért, van, hogy néhány tanácsadó a korábbi gyakorlatot követi és a bírósági eljárásra koncentrál?

Mit tudom én, kérdezze őket!

A mi szakmánkban is van számos látványpék, aki arra az általános félelemre építi a tanácsadást, hogy ha az adóhatóság jön, mindent visz; az adóellenőrés egy misztikus dolog, gyorsan húzzuk be a függönyöket az irodában és gyertyafénynél olvassuk a határozatot, mert a NAV Testvér figyel minket…

Persze, komolyan kell venni az adóeljárást, mert ott is szakemberek ülnek, csak lehet, hogy ugyanazt a hegycsúcsot más oldalról nézik és egy alapos észrevételezéssel át tudjuk őket hívni a hegycsúcs másik oldalára, ahol azonosan tudunk szemlélődni. Áthívni pedig csak érvekkel lehet, és ne feledjük el, náluk van a legveszélyesebb fegyver, amit használni is fognak, amikor leírják a megállapításaikat és nem mindegy milyen vastagon fog: a toll.

És az is meglehet, egy látványpék azért is adagolhatja a tudását eljárási szakaszonként, mert így sok-sok munkadíjat lehet elkérni. A gond ezzel az, hogy ezt egyszer el lehet játszani, aztán az ügyfél rájön, hogy lehúzták, szomorú lesz és mindenhol el fogja mondani, na oda ne menjetek.

Persze, ha az adóhatóság érvei miatt az egész határozatot atomjaira kell szedni, az bizony már szakmai érték és azt meg kell fizetni.

Mi az, hogy mi szükség van ránk, ha ilyen egyszerű az egész? Ne igyon többet, mert ilyen kérdések jutnak eszébe!

Szóval, bármi is történik az adóeljárásban, a Föld 24 óra alatt fordul meg a tengelye körül, ezt a nappalok és az éjszakák váltakozásában vesszük észre. Önnek is 24 óra jut egy napra, nekem is, a revizornak is. Mivel az Ön vállalkozása a profit termelésére jött létre, minél több idő van erre, annál többször csilingel a kassza. Tehát nem azért van ránk szüksége, mert Ön nem tudna összerakni egy anyagot, csak míg Önnél 5 évente van egy vizsgálat, nálunk ennek többszöröse fordul meg, így gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb, ha mi rakjuk össze az anyagot, amit már csak ellenőriznie kell, semmint, hogy bolyongjon a jogszabályok erdejében, elesve a profit szerzésre fordítható jelentős időtől.

Látom, kételkedik.

Biztos Ön is látott már sajtot, lisztet, tojást, zsemlemorzsát és forró olajat.

De, hogy milyen kemény legyen az a sajt, milyen vastagra kell vágni, tejbe vagy vízbe kell-e mártani a szeleteket, hogy jobban tapadjon a liszt; a liszt-tojás-liszt-tojás sorrend mellett duplán kell-e panírozni, milyen módon fedje be mindenhol a zsemlemorzsa a szeleteket és hány fokos legyen az olaj a kisütéskor annak érdekében, hogy tökéletes rántott sajtunk legyen, abban lehet, hogy a segítségére tudunk lenni.

No, valami ilyesmi az észrevétel elkészítése is, de most már menjen, jön a következő adóproblémás ügyfél, addig még meg kell gyújtanom a gyertyákat, be kell húznom a függönyöket…”