13 Már 2018

Mediálni akarok, jelentsen ez bármit is!

Nem akarok hosszan írni arról, miért is lett nehezebb a bírósági eljárás 2018. január 1-jétől, röviden sokkal több adminisztráció terheli a peres feleket, az ügyvédeket és a bírókat is.

Az viszont változatlan, hogy ha emberek között vita van, azt valamilyen módon rendezni kell. Ekkor jutott eszembe, hogy írok egy jó cikket az egyik legtöbbet emlegetett peren kívüli lehetőségről, a mediációról, ami sokak szerint inkább egy “lelki gyakorlatokkal tűzdelt látványpékség” semmint valós alternatíva, aztán rájöttem, hogy Szabó Károly ügyvéd/mediátor barátom sokkal tapasztaltabb nálam, ezért inkább hozzá fordulok.

Hogyan történik a mediáció?

A mediáció a felek önkéntes részvételén alapuló, pártatlan és semleges vitarendezési lehetőség. Először általában valamelyik fél egyedül veszi fel a kapcsolatot a mediátorral, majd a mediátor keresi meg a másik felet és kérdezi meg, hogy szeretne-e részt venni mediációban, de olyan is van, amikor a vitában álló felek abban meg tudnak egyezni, hogy mediátort vesznek igénybe vitájuk rendezés érdekében. A mediációban először a mediátor egy közös beszélgetésben tájékoztatja a feleket a mediáció menetéről, megállapodnak a díjban és annak viselésében. Ez után a felek külön-külön beszélgetnek a mediátorral. Amikor a mediátor úgy gondolja, hogy a külön beszélgetések alatt megfelelően feltérképezte az esetet, közös beszélgetésre hívja meg a feleket egy, vagy akár több alkalommal is. Vannak ettől eltérő mediációs módszerek is, de ezek alkalmazása Magyarországon még nem túl elterjedt. A mediáció – igen ritka kivételektől eltekintve – mediációs megállapodás írásba foglalásával fejeződik be.

A felek megállapodását meg kell erősíteni bíróval vagy közjegyzővel? Mi a garancia, hogy egyik fél sem gondolja meg magát, pontosabban van-e kötelező ereje a megállapodásuknak?

A felek megállapodását a végrehajthatóság érdekében meg lehet erősíteni jogi úton, de erre általában nem a mediációban részt vevő felek igénye, hanem valamely külső jogi igény miatt van szükség. Gondolok itt például arra, hogy egy mediációs megállapodás nem feltétlenül alkalmas a jogszabályokban előírt formai kötöttségekhez kötött joghatások kiváltására, így annak pl. ügyvéd általi írásba foglalása szükséges lehet. Ebben a körben fontos megjegyezni, hogy a közvetítői tevékenységről szóló törvény vonatkozó rendelkezései szerint a mediációban résztvevő ügyvéd/közjegyző/kamarai jogtanácsos a joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készítheti és nem jegyezheti ellen, hogy a teljes pártatlanság elvesztésénem a lehetősége se merüljön fel. Viszont az, hogy a mediációs megállapodás – a mediáció lényegéből adódóan – a felek valós akaratán alapszik, a mediátor segítségével feltárt valós igények kielégítésével, ez azt eredményezi, hogy a mediációban kötött megállapodások esetében az önkéntes teljesítés aránya nagyon magas.

Az új Polgári Perrendtartás lehetőséget ad arra, hogy a közvetítői eljárásban létrejött egyezséget – amennyiben az megfelel a bírósági egyezség szabályainak – a felek bírósági egyezségbe foglaltassák. Ebben az esetben a közvetítői eljárásban létrejött egyezség ítélet hatályúvá válhat.

Lényeges tudni, hogy a mediációval a felek nem vesztik el igényeik jogi úton történő érvényesítésének lehetőségét, hiszen a mediációban létrejött megállapodás ellenére lehetőségük van igényüket bírósági, vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesíteni. Ilyen esetben a mediációs eljárás befejezését követően indult bírósági, vagy választottbírósági eljárásokban a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által a mediációban kifejtett álláspontra, vagy ott tett elismerő, vagy joglemondó nyilatkozatára. Látható tehát, hogy a mediáció „kipróbálásának” nincs kockázata.

Mennyi idő alatt zajlik le?

Ez nagyban függ az ügy összetettségétől és a felek együttműködési képességétől. Általánosságban elmondható, hogy 6-8 óra ráfordítással az egyszerűbb ügyek rendezhetők, de megfelelően intenzív részvétel mellett a rendkívül összetett, szakértők bevonását is szükségessé tevő gazdasági mediációk sem gyakran tartanak néhány hónapnál tovább.

Milyen költsége van?

A mediációs eljárás díja a felek szabad megállapodásának tárgyát képezi. A felek a díjat általában fele-fele arányban viselik, ezzel is megerősítve a mediációban rendkívül fontos egyenrangúságot. Összességében elmondható azonban, hogy egy peres eljárás költségeinek tört része elegendő fedezetet nyújt a mediáció költségeire.

Mi a tapasztalat a működéséről? Más országokban a vitarendezésnek ez a módja népszerű?

Amerikában rendkívül kiforrott a mediáció, a magánszemélyek vitáin kívül hatalmas terjedelmű és jelentőségű üzleti viták rendezésében is a legnépszerűbb eszközök közé tartozik. S hogy miért? Mert gyorsabb, olcsóbb és ráadásul konszenzusos lezárást tesz lehetővé vitás ügyekben, kinyitva ezzel a további együttműködés lehetőségét is a felek között, ami tapasztalataim szerint több éves pereskedés után nem jellemző. Ezen kívül számos fejlett országban különböző eljárásjogi privilégiumokat (pl. perköltség kedvezmények) biztosítanak a peres út helyett mediációt választók részére, ami – összevetve azzal, hogy a mediációnak valójában jogi kockázata nincs – elegendő motivációnak tűnik sokak számára.

Magyarországon miért lehet az az érzés, hogy ez csak egy “lelki gyakorlatokkal tűzdelt látványpékség”, az emberek csak a bíróságokban bíznak?”

Azt gondolom, Magyarországon rendkívül gyermeki cipőben jár a mediációról szóló tájékoztatás, illetve nagyon rossz példákról hallani a leginkább. Gondolok itt elsősorban a bírósági kötelező mediációra, amely a mediáció szakmai szabályaival véleményem szerint összeegyeztethetetlen, hiszen nem önkéntes alapon történik. Szerintem ez nagyban befolyásolja az eljárások eredményességét. Hogy az emberek miért bíznak inkább a bíróságokban? Nos, ezt közel 2 évtized jogi munka után egyáltalán nem értem, de ez már egy másik beszélgetés témája.