“KATA módon adózni nem kell félnetek jó lesz…
…. ha mindenki egyetért én ellenőrzöm” – mondhatná János esztergomi érsek 1213-ban, ha pénzügyminiszter lett volna és Gertrudis királyné megölése helyett inkább a költségvetési bevételek biztosítása kötötte volna le a figyelmét.
KATA jött, látott, győzött.
Önálló, nincs aki megmondja mit csináljon, nem kizárólagosan személyesen dolgozik, nem kap utasítást a munkavégzésre, saját eszközökkel tevékenykedik saját birtoklásában és nem a korábbi munkavállaltatója bűvkörében szerzi jövedelmét.
Szép és egyszerű, mint egy barlangrajz. Lassan cseperedett 8-ról 12-re, sokan reménykednek abban, talán 18-as nagykorú is lesz egyszer, de az álom a 24-es felnőttkor lenne.
De addig is vigyázzunk rá! Rendben, értem, az 50-nél többet kellene költeni rá, mert így a nyugdíja annyi lesz csak, mint Magyarország területe négyzetkilométerben számolva, de egy sávosan emelkedő mértékű adókötelezettség talán könnyebben elfogadható, ha mondjuk a 18 vagy a 24 mértékű álom valóra válna.
No és igen, KATA nem könnyen vihető adókönnyítő táncba, ha egy snájdig NAV huszár a párja, azaz